A világűr felfedezése az emberiség egyik legnagyobb vívmánya. Az ember első lépéseivel az űrben és a Holdon a Föld jövője új pályára lépett.
Az első űrutazásra tervezett rakétákat azonban csak egyszer lehetett használni, ami az expedíciók költségeinek növekedését eredményezte. Hamar kiderült, hogy az űr sikeres meghódítása nem folytatódhat ilyen költséges technológiák alkalmazásával.
1972-ben a NASA, az Amerikai Űrügynökség elkezdett kutatni egy újrafelhasználható űrhajót. A projekt eredménye egy rakéta és egy űrsiklóként ismert repülőgép kombinációja volt. A hatalmas üzemanyagtartállyal rendelkező űrsikló három saját hajtómű és két segédrakéta erejének köszönhetően indítható a világűrbe.
Maga a komp egy közepes méretű utasszállító méreteit éri el, körülbelül hét fős személyzettel, és leginkább rakománnyal.
Az űrsiklóflotta új lehetőségeket adott számunkra az űrben végzett tevékenységeink fejlesztésére. A műholdakat űrrepülőgépek, valamint az űrállomások olyan alkatrészei állíthatják pályára, amelyek a jövőben további űrkutatások kiindulópontjaként szolgálhatnak.
