A Bell UH-1 Iroquois (közismert nevén Huey) egy többcélú amerikai gyártású helikopter a hidegháborúból és a modern időkből.
A prototípus repülése 1956-ban történt, a gép 1959-ben állt szolgálatba.
A helikopter - UH-1D változatban - teljes hossza 17,4 m, főrotorának átmérője 14,6 méter. A hajtásról egyetlen 1100 LE-s Lycoming T-53-L-11 motor gondoskodik. Maximális sebessége vízszintes repülésben eléri a 220 km/h-t.
A helikopter klasszikus elrendezésű, egyetlen főrotorral és egy propellerrel a farokkereten. A Bell UH-1 gépen, közismert nevén Huey-n a munka az 1950-es évek elején kezdődött, amikor az amerikai hadsereg új szállítóeszköz, egészségügyi evakuálás (MEDAVAC) és többcélú helikopter szükségességéről számolt be. A hangsúly a legegyszerűbb és klasszikus kialakításon, valamint a nagy megbízhatóságon van.
A Bell UH-1 helikopterek nagyon jól teljesítettek a vietnami háborúban (1964/1965-1975), ahol átestek a tűzkeresztségen. A konfliktusban való válogatás nélküli felhasználásuk miatt szinte ennek a háborúnak a szimbólumává váltak.
A gyártás során ennek a helikopternek számos fejlesztési változata készült, amelyek közül a következőket lehet megjelölni: UH-1 C (kézifegyverek és nem irányított rakéták felvételére alkalmas változat, az A és B verzióhoz képest erősebb motorral) , UH-1 D (alap, szállítási, sorozatgyártású változat) vagy UH-1H (továbbfejlesztett D változat erősebb meghajtóegységgel). Érdemes megjegyezni, hogy elkészült az UH-1Y Venom verzió is, de a számos frissítés és fejlesztés miatt inkább külön helikopter modellként kell tekinteni rá.
A Bell UH-1 helikopter óriási népszerűségre tett szert, és különféle változatokban olyan országokban üzemeltették, mint például: Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Grúzia, Japán, Németország és Olaszország.
