A Bismarck német csatahajó volt, amelynek gerincét 1936-ban fektették le, és 1939 februárjában bocsátották vízre. A csatahajó 1940 augusztusában lépett kötélszolgálatba a német haditengerészetnél (német Kriegsmarine). A hajó 251 méter hosszú, 36 méter széles, teljes vízkiszorítása 53 000 tonna volt. Bismarck végsebessége 29-30 csomó körül volt. A főfegyverzet 8 db 380 mm-es löveg volt négy ikertoronyban, a másodlagos fegyverzet pedig: 12 db 150 mm-es vagy 16 db 105 mm-es löveg.
Elrendelték, hogy cserélje le a régi Hannover csatahajót, amely az 1930-as években teljesen elavult. Az induláskor a Bismarck volt a legnagyobb német hajó és a legnagyobb európai csatahajó. Jó páncélzattal rendelkezett, és fő vagy másodlagos fegyverzete gyengébb volt, mint a brit hajókon lévő társai. Első útját 1940 szeptemberében tette meg, amikor komppal indult Gdyniába, amely szülőkikötője lett volna. Bismarck harci nyoma a második világháború alatt nagyon rövid volt. A Bismarck 1941. május 19-én indult első harci útjára – az Atlanti-óceánon cirkáló hadműveleteket kellett volna végrehajtania, és elsősorban a szövetséges konvojokat támadja meg. E terv végrehajtása során Bismarck a kísérő Prinz Eugen nehézcirkálóval néhány nappal később már átkelt a Dán-szoroson. Május 24-én ebben a szorosban csata zajlott a német csapat és a brit hajók között, melynek következtében a HMS Hood csatacirkáló elsüllyedt, maga a Bismarck pedig súlyosan megsérült. A csata után a Királyi Haditengerészet jelentős erőit – köztük az ORP Piorun lengyel rombolót – a Bismarck ellen irányították, amelyet a német hajó felkutatott és 1941. május 27-én a fenékre juttatott. Érdemes megjegyezni, hogy van egy valószínű hipotézis, amely azt feltételezi, hogy a Bismarck csatahajót a legénység saját maga süllyesztette el a május 27-i harc során elszenvedett károk miatt, ami lehetetlenné tette a bázisra való önálló visszatérést.
