A Scharnhorst egy német csatahajó volt, amelyet szintén csatahajónak minősítettek, 1935-ben fektették le és 1936 októberében bocsátották vízre. A csatahajó 1939 januárjában lépett kötélszolgálatba a német haditengerészetnél (német Kriegsmarine). A hajó 234 méter hosszú, 30 méter széles, teljes vízkiszorítása 38 900 tonna volt. A Scharnhorst végsebessége 31-32 csomó körül volt. A főfegyverzet 9 280 mm-es löveg volt három hármas toronyban, a másodlagos fegyverzet pedig: 12 db 150 mm-es vagy 14 db 105 mm-es löveg.
A Scharnhorst volt az első hasonló nevű hajó – a Scharnhorst. Elrendelték, hogy cserélje le a régi, az 1930-as években teljesen elavult Elsass csatahajót. A Scharnhorst kétségtelenül minden brit nehézcirkáló fölé tornyosult, miközben tüzérségi tűzerejében egyértelműen alulmúlta a Királyi Haditengerészet csatahajóit.
Ezen a tényen nem kell meglepődni, hiszen a hajót elsősorban cirkáló szolgálatra építették – tehát nem nyílt harcot vívtak a brit nehézhajókkal, hanem inkább a brit kereskedelmi hajózás ellen kellett harcolni, ami erre kiválóan alkalmas volt. A második világháború alatti első akciókra már 1939-ben került sor, amikor Scharnhorst fellépett az izlandi régióban a brit kereskedelmi hajózás ellen.
1940-ben támogatta a németek norvégiai partraszállását, és részt vett a HMS Glorious brit repülőgép-hordozó elsüllyesztésében. 1940 decemberétől 1941 márciusáig - ikertestvérével, Gneisenauval együtt - cirkáló szolgálatot teljesített az Atlanti-óceánon, melynek során 8-9 kereskedelmi hajót süllyesztett el. 1942 februárjában Scharnhorsttal és a Prinz Eugen cirkálóval együtt Wilhelmshavenbe kellett menekülnie Brest brit bombázása elől. Az út során súlyosan megrongálódott, melynek következtében 8 hónapig felújították és javították. A Scharnhorstot 1943. december 26-án süllyesztették el a brit hajókkal vívott tüzérségi összecsapás következtében.
