A második világháború kitörése előtti német gyalogság szervezetének és taktikájának alakítására döntő befolyást gyakoroltak egyrészt az előző világháború tapasztalatai, de az 1920-as, 1930-as években született elméleti munkák is, amelyek gyakran hangsúlyozta, hogy a német gyalogságot támadó háború eszközeként kell felfogni. Ez a német gyaloghadosztály felszerelését és szervezetét egyaránt érintette, amely az 1939. szeptemberi hadjárat során 3 gyalogezredből állt, amelyek mindegyike 3 gyalogzászlóaljra, egy tüzérszázadra és egy páncéltörő századra oszlott. Ezenkívül számos támogató egység működött, köztük: egy tüzérezred 4 tüzérszázaddal (köztük egy nehéz), egy páncéltörő zászlóalj, egy szapper zászlóalj és egy kommunikációs zászlóalj. Összesen az ún. gyaloghadosztály. Az első mozgósítási hullámban megközelítőleg 17 700 fő volt, jelentős tüzérségi komponenssel, de géppuskákkal is bőven volt felszerelve. Korszerű és hatékony - akkoriban - kommunikációs és irányítási eszközeivel is rendelkezett. A háború során a gyalogsági hadosztályok átalakultak - 1943-ban néhányuk páncélgránátos hadosztályokká alakult. 1943-tól azonban a "hagyományos" gyalogság standard hadosztálya kb. 12 500 főből állt (és nem kb. 17 700 főből, mint 1939-ben), és tüzérségi komponensét - különösen nehéztüzérségét - is csökkentették benne, míg az anti- A harckocsi elleni védekezés jelentősen javult. Feltételezik, hogy a teljes második világháború alatt körülbelül 350 gyalogos hadosztály szolgált a Wehrmachtban. Az Sd.Kfz 251 egy német, közepes, féllánctalpas páncélozott szállítóeszköz a második világháborúból. A jármű első prototípusai 1935-ben készültek el, a sorozatgyártás 1939-1945-ben folytatódott, és mintegy 14 500 darab gyártásával zárult. Az Sd.Kfz 251-et hathengeres motor hajtotta Maybach HL 42 TURKM 100 LE-vel . Az Sd.Kfz 251-et a német fegyveres erők új, alapvető féllánctalpas szállítóeszközeként fejlesztették ki. Kialakítása az Sd.Kfz.11 nehéztraktorra épült, az adaptált alvázon több elemet is megváltoztattak: új üzemanyagtartály került bele, a kormány helye, valamint a kipufogórendszer is át lett alakítva. A sorozatgyártás során az Sd.Kfz 251-ből négy alapváltozat (Ausf. A, B, C és D) készült, azonban a gyártási folyamathoz kapcsolódó részleteket tekintve (különösen a C változat) és egy kissé az elemek eltérő elrendezése a törzsön belül. A második világháború alatt az Sd.Kfz 251-nek több mint 20 változata és változata született, kronológiailag elsőként az Sd.Kfz 251/1 volt az alapváltozat, két MG34-es vagy MG42-es géppuskával felfegyverkezve és szállítására is alkalmas. legfeljebb 10 partraszálló csapat. 1941-ben kifejlesztették az Sd.Kfz 251/2 változatát, amelyet 80 mm-es aknavetővel szereltek fel. Az Sd.Kfz 251/3-nak is volt egy változata, amely kommunikációs és rádiókommunikációs jármű volt különféle rádióállomásokkal és antennákkal. 1942-ben kifejlesztették az Sd.Kfz 251/9 Stummel változatot, amelyet egy 75 mm-es StuK 37 rövid csövű fegyverrel szereltek fel. Érdekesebb változatok voltak a két lángszórós Sd.Kfz 251/16 vagy az infravörös sugárzóval felszerelt, éjszakai célzásra szánt Sd.Kfz 251/20 UHU. Autók Az összes változat közül az Sd.Kfz 251 főként páncélos hadosztályokban és páncélgránátosokban szolgált a második világháború gyakorlatilag minden frontján: a szeptemberi hadjárattól (1939), a franciaországi hadjáraton át (1940), a balkáni és észak-afrikai harcokig (1941) -1943) a keleti (1941-1945) és a nyugati (1944-1945) fronton vívott harcok után.
A Tamiya készlet lehetővé teszi az Sd.Kfz. 251/1 megépítését 5 Wehrmacht katonával. A készlet 3 keretből áll, a jármű műanyag alkatrészeivel, a hajótesttel, a gumilánctalpakkal, a gyalogsággal és a dekálokkal (lehetővé teszi a 14., 16. vagy 24. páncélos hadosztály, a keleti front, az Afrika Korpsban harcoló 15. vagy 21. hadosztály vagy a Grossdeutschland hadosztály rekonstruálását).
