A BMP-3 gyalogsági harcjárművet az 1980-as években fejlesztették ki, és 1987-ben állt szolgálatba a szovjet hadseregben. A sorozatgyártás ugyanabban az évben kezdődött, és egészen mostanáig (2017-ig) folytatódik a Kurganska Fabryka Maszyn-ben. Becslések szerint több mint 2000 BMP-3-at gyártottak. A járművet egyetlen 500 LE-s UTD-29-M dízelmotor hajtja, és legfeljebb 7 katonát tud szállítani. A BMP-3 alapvető fegyverzete rendkívül szokatlan.
Nem könnyű egyértelműen értékelni a BMP-3-at. A harckocsi nagy előnye egyrészt a jelentős tűzereje, amely felülmúlja riválisait a nyugati seregeknél, valamint a viszonylag jó manőverezőképesség és úszás. A BMP-3, különösen a korai verziók hátrányai közé tartozik a jármű - főleg a hajtásrendszer és a sebességváltó - nagyon magas meghibásodási aránya, valamint a csapatok végzetes elhelyezése a járműben. E hiányosságok ellenére a BMP-3 jelentős exportsikereket ért el, mivel Oroszországnak sikerült eladnia Kuvaitnak, az Egyesült Arab Emírségeknek és Görögországnak (amely NATO-ország!). A BMP-3 Ukrajna, Kazahsztán és Azerbajdzsán fegyveres erőihez is eljutott.
