Az IS-3 egy szovjet nehéz harckocsi a második világháborúból és a hidegháború végén. Ennek a járműnek az első prototípusai 1944-ben készültek, a jármű gyártása pedig 1945-1946 vagy 1947 között zajlott. Ilyen rövid idő alatt 2300 ilyen típusú jármű készült! A harckocsi tömege elérte a 46,5 tonnát. A hajtást egyetlen dízelmotor biztosította, 600 LE-ig. A főfegyverzet a 122 mm-es D-25T ágyúból és 2 géppuskából állt: 1 db 12,7 mm-es DSzK és 1 db DT 7,62 mm-es puska.
Az IS-3 járművet az IS-2 harckocsi igen messzemenő továbbfejlesztéseként fejlesztették ki. Egyrészt tőle kölcsönözte a fő fegyverzetet, valamint számos mechanikai alkatrészét. Viszont a jármű elülső részének teljesen más formája, valamint egy teljesen új torony található benne, amely jelentősen megnövelte a páncéltörő ütésekkel szembeni ellenállását. Az ilyen típusú járművek nagy érdeklődést váltottak ki a nyugati szakértők részéről, akik potenciálisan nagyon veszélyes fegyvernek tartották őket. Hozzá kell tenni, hogy a hidegháború során az IS-3 harckocsik számos modernizáción estek át, amelyek során többek között korszerűbb rádióállomásokat alkalmaztak, megerősítették a test szerkezetét vagy bevezették az éjjellátó megfigyelő eszközöket. Az IS-3 harckocsikat több országba exportálták, köztük Csehszlovákiába, Egyiptomba és Lengyelországba. Leginkább az 1967-es hatnapos háború idején használták őket harcban.
